Egy város munkaerő-térképe pontosan jelzi a település közgazdasági karakterét, fejlődésének, haladásának irányait – vagy éppen „állóképességét”. Megmutatja, van-e átgondolt piaci jövőképe a városnak, alkalmazkodik-e hozzá az oktatás, s mennyire széles, sokoldalú a munkaerő-kínálata.

Ha a különböző, önreklámban jeles álláskereső portálok kínálatát végig böngésszük, akkor ez a kép lesújtóan reménytelen. Győrt nyilván évtizedek óta a műszaki világ dinamikus városként ismeri az ország. Hajlamosak vagyunk dicsekedni azzal, hogy a kémények füstje ma már nem nyomja el a kultúrát. Ebből a mondatból az igaz, hogy a kultúra életképesebb és színesebb mint korábban, bár azért ellenpéldaként azt se felejtsük el: színházunknak Cserhalmi Imre igazgatósága alatt Törőcsik Mari volt a művészti vezetője, s számtalan feledhetetlen egyéniség játszott a színpad deszkáin.

De nézzük csak az ipart. A járműipar húzóerő volt (az ma is), elsősorban az Audi jóvoltából. De már nem csak Győr az autóváros, ott van Kecskemét, ahová a legfrissebb bejelentés szerint újabb, jelentős német megrendelések érkeztek, aztán Szeged, Debrecen… Még közel sem rendelkeznek olyan fejlett műszaki kultúrával, mint Győr, de egyre nagyobb fokozatba kapcsolnak. Vannak persze nevetséges hisztik arról, hogy Magyarországon nincs szabad munkaerő, így hát, ha nem hozhatnak be külföldi munkásokat, akkor inkább nem is fejlesztenek. Ez nem több olcsó zsarolásnál (még az olcsó magyar munkaerőnél is olcsóbbat akarnak), s nagy baj lenne, ha ennek a mindenkori kormány bedőlne. A jelek szerint nem teszi.

Persze más iparág is jelen van Győrben, de meglehetősen elszigetelten. A kis- és középvállalkozók esélyei csekélyek. Piaci környezetben közülük sokan életképtelenek. őket a piac megengedett keretei között jobb feltételekkel segíteni kellene, Az előző kormány azonban protekcionista módon, a piacot megkerülve, külön juttatásokkal tartotta talpon, (már amelyiket), de ezzel a módszerrel a végtelenégig nem lehet.

 Milyen irányba halad tehát az a város, amelyiknek az új ipari parkjáról sikerült mindenkit elrettenteni. Az akkugyártást jogosan, noha környezeti ártalmakat jobbára akkor okoznak, ha telepítésüket és működésüket nem ellenőrzik, s ha felelőtlen félhülyék vezetik a gyárat. Ilyen esetekben viszont az atomerőművek még veszélyesebbek, de mindegy, akkugyár létesítésétől nem kell félnünk, itt bizonyára nem létesülnek. Reméljük akkutemetők sem, amelyek sokkal veszélyesebbek, de ezek ellen nem tiltakozik senki. Pedig tudomásunk szerint az állam ezek tárolására is vállalkozott, igaz, nem feltétlen Győrött.

De nézzük meg a munkaerő-ajánlat tükrében a várost. A napon, amikor végig néztük a kínálatot, az egyik álláskereső 124, a másik 367 munkát kínált, a harmadik négyszázat, gyors és könnyű elhelyezkedéssel. Akárhogy is számoltuk, sehogy sem jött ki a matek. A legtöbb ajánlat egyébként a targoncavezető, a villanyszerelő, a csőszerelő, az autószerelő, a hegesztő, a gépbeállító, a fémmegmunkáló és a gyártósori operátor volt. Meglehetősen egysíkú kínálat.  E mellett lehetett jelentkezni alkalmi munkában barackszedésre, és toboroztak külföldi farmokra munkaerőt. Sofőr, kőműves is jó eséllyel jelentkezhet munkára. És a telefonos rátukmálókat, meg a takarítókat se felejtsük el. Nőknek szóló állás viszont gyakorlatilag a telefonos rábeszélőt és a takarító jelenti, s hiába éri meg a vállalatoknak adózás szempontjából nyugdíjasokat foglalkoztatni, egy-két, nem túl vonzó lehetőségeken kívül kívül más helyre nemigen hívják őket.

Értem én, hogy a kiváló felkészültséget igénylő vezetői megbízásokra a fejvadászokkal kerestetnek munkaerőt a cégek, nem sima, hétköznapi tömeghirdetésekben.  Az is távol áll tőlem, hogy az említett fizikai szakmákat lenézném, sőt irigylésre méltóan sokra tartom gyakorlóinak képességeiket. Csak hát hiába volna szükség rájuk, őket sem fizetik meg, különben nem mennének külföldre dolgozni, ha itthon is szükség volna rájuk.

De a most fellelhető álláskínálat, nem tud irányt szabni egy város jövőképének. És ez fordítva is igaz.  Egyetlenegy olyan hirdetést láttam, ami a lehetséges jövő fő irányát vetítheti előre.  Teherautó összeszerelőt keresnek, feltehetőleg a Rábába tervezett katonai teherautógyártáshoz, melyet az előző kormány által az új tulajdonosnak juttatott elképesztő mennyiségű állami pénzekből terveznek megvalósítani. Persze nem csak teherautókat gyártanának a csehekkel közösen, hanem más hadieszközöket is. A vállalkozás az eddig jelzések szerint sokkal inkább szolgálhatja egy neres vezető gazdasági érdekeit, mintsem a győri gazdaságot. De mindenesetre, ha megvalósul a projekt, teherautószerelő mindenképpen kell hozzá.

Nem mondhatjuk tehát, hogy ebben a városban senkinek sincs jövőképe. Mármint, hogyha valóban ez a jövő.